Drága Balim

5 hónap.
5 hónapja jöttünk haza Baliról, és pont ennyi idő kellett ahhoz, hogy a benang tridatu, vagyis a három színű cérnából sodrott karkötő elvékonyodjon és megnyúljon annyira a kezemen, hogy le tudjam venni.

5 hónap.
5 hónapja jöttünk haza Baliról, és pont ennyi idő kellett, hogy úgy érezzem, arról, mit jelentett nekem Bali, írni tudjak.

Balira sokan mondják, hogy olyan, mint a második otthonuk. Jellemző, hogy a turisták elmennek oda is, mint sok más helyre a világon, aztán újra és újra visszatérnek. Akár egyre több időre. Függővé válnak. Hazajárnak.
És persze, ki ne játszana el a gondolattal, hogy de jó lenne ott élni. Így élni.

Hogy miért, arra találtam egy saját választ – egy olyat, ami a tapasztalatomból fakad, de azt hiszem, csak ezért saját. Mert részben nagyon is közös, hiszen talán mindenki érti, aki járt már ott.
És ez a válasz egyszerű, mint ahogyan a legtöbb fontos válasz általában az.

A balinéz hit alapja a harmónia ember, természet és Isten között. A balinéz hit pedig pontosan úgy működik a szigeten, ahogyan a céges vízió–missziónak működnie kéne – és ahogy általában nem szokott.
A balinéz hit egy élő, valós, megtapasztalható hit.

Balin az ember még a természetben él. Az élet 90%-a kint zajlik. Az éttermeknek, templomoknak, szállodai folyosóknak nincs oldalfaluk, a fürdőszobáknak gyakran nincs plafonjuk. Minden nyitott, minden a levegőn van, mindenki mindig kint van. A természet folyamatosan benyomul az ember életébe. Záporeső esik, majmok ugrálnak körülötted, gekkó kattog a fürdőszobában, madarak kiabálnak a tetőn éjjel-nappal, és a buja természet mindenhol utat tör.
Minden zöld, friss, üde, minden virágzik, és a legrandomabb helyeken is mesés illatú frangipáni virágok hullanak a lábad elé elképzelhetetlen szín- és méretvariációban.

Az ételek frissek, nem feldolgozottak; zöldség és gyümölcs irreális mennyiségben és olcsón érhető el. A fákról tényleg csak le kell venni a kókuszt, és akár víz helyett is ihatod ezt az extra egészséges italt. A rendkívül magas páratartalom miatt szinte semmid sem szárad ki soha: puha a bőröd, nincs allergia, nincs szemszárazság, és nincs gond azzal, ha keveset iszol – mert folyamatosan iszol.
Inni egy ünnep, inni boldogság, inni felüdülés, mert annyi mindenféle fantasztikus dolgot lehet inni.
És mezítláb vagy – mindig, maximum szandálban, papucsban –, egyszerűen, mert másnak nincs értelme.

Az emberek tisztelettel és szeretettel fordulnak egymás felé. Mindenki, mindenhol, mindig – legalábbis tapasztalatom szerint 95%-ban. Megkérdezik, honnan jöttél, megszólítanak az utcán, szívesen beszélgetnek veled, és olyan igazi, őszinte, szívből jövő módon képesek mosolyogni, amilyen mosolyt itthon akkor látni, amikor egy édesanya rámosolyog a gyermekére, vagy a szerelmes a kedvesére, vagy ahogyan én mosolyognék, ha kapnék végre egy lovat valakitől

Ez a mosoly pedig általában teljesen önzetlen.
Mert a balinézek egyszerűen csak úgy sugárzóan boldognak, elégedettnek és általában hálásnak tűnnek. A szívük akkora, hogy mindenki belefér, és bár nekik kevés van, abból nagylelkűen és szívesen adnak – akár ételt, akár segítséget, akár információt, amit csak kérsz.
Balin lenni olyan, mintha olyan rokonaidhoz mentél volna vendégségbe, akik tényleg nagyon vártak.

Az isteni ezek után nem is tudna nem ott lenni mindenhol, hiszen ha a természet és az ember, valamint az ember és az ember egységben, harmóniában és szeretetben tud élni együtt, akkor valahogy mindenütt ott lebeg az isteni.
De megfoghatod kézzel is, olyan élő ez a hit. A füstölők illata, a mindenhol jelenlévő oltárok és templomok, a hálaáldozatok, az ünnepek és a szerzetesek olyan mosolya – hogy azt hiszem, úgy csak maga Isten tud személyesen mosolyogni.

Nekem Isten mégis valahogy a természetben érződik leginkább – el tudod képzelni, mennyire meg tudja érinteni valaki lelkét egy több millió éve ugyanott álló (és persze megújuló), ezeréves templomokat rejtő esőerdő?
Válaszolok: nagyon.

Szóval összefoglalva nekem annyi a megfejtésem, hogy Bali nagyon közel áll ahhoz a paradicsomhoz, amiből talán kiűzettünk – amiben talán valaha éltünk –, de ahhoz mindenképpen, amiben az emberi test, lélek és psziché nagyon szépen és nagyon boldogan képes működni.

Valamint van még egy trükk: Bali nem teszi lehetővé a robotpilóta-üzemmódot, egyszerűen állandóan jelen kell lenned, és Bali ebben segít. Az emberek megszólítanak, mosolyognak, beszélgetnek. Figyelned kell az állatokra. Figyelned kell az időt. Figyelned kell a forgalmat. Figyelned kell, hogy ne menj neki a földig lógó villanyvezetéknek, vagy ne ess bele egy, a járda közepén található, random kétméteres lyukba.
Folyamatosan jelen vagy.
És minek lennél máshol? Mikor minden, ami körbevesz, olyan szép, olyan élő, olyan izgalmas, olyan harmonikus, olyan valóságos és olyan élettel teli, lüktető?

Összességében tehát: őszintén, meglepő-e ezek után, hogy olyan sokan szeretnének Balira utazni, és hogy olyan sokan nem szeretnének hazajönni, ha már ott vannak? Nem meglepő.
De Bali kicsi, az emberek pedig sokan vannak.

Szóval mi lenne, ha megfordítanánk?
Nem kell 90%-os páratartalom a boldogsághoz, és részemről a magyar erdőkkel is bőven megelégszem.
Van itt is madár, van gyík – ha nem is kattog. Vannak emberek, lehet rájuk mosolyogni.
Balin nem élnek jobban az emberek, mint itthon, és nekik sem ígért meg senki semmit a jövőre nézve.

Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy Balit el lehet hozni bárhová a világon. És el is kellene. És akkor mindenki Balin élhetne.
Mert Bali titka, azt hiszem, csak az, hogy a balinéz emberek emlékeznek még valamire, amit a többség már elfelejtett. Arra a valamire, amit a kicsi gyerekek még tudnak, amit néha mi is megtalálunk a jógaszőnyegen, amit sokan megtalálnak ima közben a templomban, vagy egy-egy hegy tetején állva, fáradt tagokkal, de ujjongó lélekkel.

Hogy sosem lettünk mi igazán szétszedve.
Hogy minden feszültség, fájdalom és bánat abból származik, hogy elhittük: nem vagyunk egyek. Hogy nem vagyunk egység – egymással, a természettel és, ha ezt megengeditek nekem, Istennel.

Szóval Bali csak szelíden, csak a példán át tanít.
Sokan mondják, hogy eltűnik. Talán így lesz, bár én nem hiszek benne.
Mert szerintem Bali mécses. Lángokat gyújt. Amit az emberek elvisznek magukkal, és segítenek másoknak is fényt gyújtani – ott bent.
És egyre több a fény.